2012 01 05

Először is BÚÉK, másodszor pedig Muhahaha.

Bruhhahaha.

Haha.

Van igazság, mint tudjuk.

Biztosan emlékeztek a néhány bejegyzéssel ezelőtti Mr Noreplyre, aki ingyenes ingatlanhirdetés után egy csomó lóvét követelt tőlem, meg nyilván másoktól is, akik hirdettek a weboldalán.

Na, ma reggel ezt írta a haszon magazin a 10 legfontosabb online hírei között:

Megbüntette a Gazdasági Versenyhivatal azt a három ingatlanportált (ingatlandepo.hu, ingatlanbazar.hu, ingatlanbazar.com), amely ingyenes hirdetést ígért a lakáseladóknak, később mégis pénzt kért, ha az ingatlanokat eladták. Az egy éve kirobbant botrányban szereplő honlapokat offshore és szlovák cégek üzemeltették, most összesen 5,5 milliót kell fizetniük.

Egyébként hozzá kell tennem, hogy ezen NEM CSAK akkor kértek pénzt, ha eladták, hanem akkor is, ha letelt az általuk megszabott ingyenes hirdetési idő, vagyis akkor is, ha csak simán hirdető voltál.

Mivel nyilvánvaló, hogy a Gazdasági versenyhivatal is innen tájékozódik, ezért tartom fontosnak hozzátenni, ezt az apró pontosítást.:)

Mindegy Mr Noreply, muhahaha.:)

 

 

2011 12 03

Még egy jó hír:)

Az epres fotómat a National Geographic az éves fotóversenyen a heti kedvencek közé választotta, és még egy online portál is a kedvencei közé tette. Na ez mondjuk a gyakorlatban pont semmit nem jelent, de vicces azért ott lenni a legjobb fotósok között egy egyszerű eperrel..

:)

 

2011 11 09

Jó hír: a blog legjobb bejegyzéseiből hamarosan könyv lesz. Majd szólok.:)

Na jólvan, szóljanak a fanfárok, meg minden..

 

2011 11 04. Életrajzok

Hírességek életrajzait olvastam el nagy számban az utóbbi napokban. Asszem, hiba volt Ozzy-éval kezdeni, mert toronymagasan az övé a legjobb, méghozzá azért, mert nem egy idegen szedi össze benne az adatokat, mint egy lexikonban, hanem az író saját maga , John Osborne, és még az sem derogál neki, hogy szorikat, érzelmeket és akár ciki helyzeteket megosszon az olvasóval. Márpedig részegen beszarni egy ötcsillagos szálloda folyosóján asszem igen ciki, nem különben számos trippert összeszórakozni a turnékon.Ilyesmit nem divat a sztároknál bevállalni. Persze az egész könyv rettenetesen vicces, Ozzy le sem tagadhatná, hogy angol, mert óóóriási, flegma és fegyelmezett humora van. Az meg egyenesen megható volt, hogy nem képzelte azt, amikor a könyvet írta, hogy bárki számára érdekes lesz, mikor született és hányban jelent meg az első lemeze, nem, nem. Végig leköti a figyelmünket a könyv és nem csak elvárja. Sokat dolgozik érte, és mondom, elképesztő vicces az öreg. A művet persze átszövi annak a boncolgatása, hogyan lehet még mindig életben ennyi heroin,alkohol és gyógyszer elfogyasztása után, és persze, mint minden rendes művészi alkotásban, a főhős nem találja meg a választ, nyitva hagyja a kérdést, és hagyja az olvasónak, hogy maga rágódjon ezen a biológiai csodán.

Na épp emiatt nem volt már olyan jó a többi, -még a Madonnáéból is csak annyi derül ki, hogy a céljaiért bárkin kegyetlenül átgázol, nagy ügy, sejtettük, hogy ez kell a szupersztársághoz.

Hozzá kell tennem, hogy Magyarországon elképesztően kevés életrajzi könyv van. Rettenetes, hogy mennyire kevés. Ha mégis lenne, az egy vastag lexikon, unalmas kislemez-adatokkal, Jackonét például be sem tudtam fejezni. A címe Holdséta..b..meg,talán nem lett volna muszáj lefordítani ,na mindegy. Abban reménykedtem, hogy a sztárok könyvei oktató jellegőek lesznek és leleplezik a siker titkát, szavakba öntik a lépcsőt, részletezik a lépéseket, és valamilyen általános receptet, kvázi életbölcsességet osztanak majd meg. Aztán viszont rájöttem, hogy ez nekik nem olyan fontos, mint nekem az olvasónak, úgyhogy ahelyett, hogy megfogalmaznák, miben erősítette meg őket az elmebeteg apjuk terrorja, hogyan tudtak művészileg táplálkozni anyjuk korai halálából és általában hogyan lehet minden buktató ellenére feljutni a csúcsra, inkább védik a családi image-t és pontosan megosztják, hányban is jelent meg a szaros La isla bonita..

Ami miatt mégis fontosak ezk a könyvek, az egy aprócska párhuzam, amit valamiért minden sztár bevall, és minden híres arc könyvében szerepel valahogy (Ozzyt kivéve persze), hogy mindannyian a legnagyobbak és a LEGJOBBAK akartak lenni és úgy is viselkedtek már a gyerekkoruk óta mintha legendák, szupersztárok lennének. Igen ez különleges, megmondom, miért. Először azt gondoljuk, naná, mindenki sztár akar lenni, de ők készek voltak ezért bármit megtenni, összerombolni emberi kapcsolatokat, hajnalban kelni, gyakorolni, újravenni, újracsinálni, újtaakezdeni, könyörögni, mindent és mindenkit a cél érdekében. És ami a legfontosabb, legyen szó a Queenről, Madonnáról vagy Gagáról, legendák akartak lenni, nem pedig bekerülni a showbiszniszbe, bejutni egy tehetségkutatóban, ott lenni a top5-ben, nem nem. Nem mások útját akarták járni, erre egyik sem lett volna hajlandó, -az számukra egyenlő lett volna a bukással. Mindenben különlegesek , újak és a legjobban akartak lenni. Mindent másképp csináltak mint a többiek. Plusz, ezek az emberek egyértelmű kudarcként tekintenek a második helyre, lehet az egy dollármilliókat érő slágerlistán is, érhet az akármennyit, addig nem nyugszanak, amíg elsők nem lesznek. Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz tulajdonság-e, de asszem ők is csak a küldetésüket teljesítik. Megmutaják, hogy mindent lehet, ha az ember belehelyezkedik egy szerepbe és hajlandó mindent megtenni érte.

 

 

 

2011 10 17

 

L.A.G.ZI. 2.0.1.2.0.6.

;-)

 

2011 08 26

Néhány tréfás, ám praktikus jótanács annak az étteremnek, ahol tegnap  voltunk :
Kedves éttermvezető, és head chef, aki ezesetben ugyanaz! Elnézést a bocsánatért, amiért az étteremvezetésbe egyszerű vendégként beleszólok, de vóna néhány apróvéleményem, amiven szívesen segíteném virágzó éttermének további működését, akármit is hozzon a következő 2 hónap.

• Amikor az ember étteremvezetésbe kezd és az étlaptervezésnél jár, jó, ha figyelembe veszi, és hasznos, ha tényként kezeli azt az egyébként meg nem alapozott észrevételemet, miszerint a vendégek többsége valószínűleg nem tart 100%ban sómentes diétát, de ha mégis, akkor ezt biztosan nem a teljes zsírdiétával kombinálja, ám ha létezne is ilyen életforma, nem biztos, hogy okos döntés komplett étlap-koncepciót erre építeni.
• 45fokos hőmérséklet körül érdemes bekapcsolni a klímát, akkor is, ha kevesen vannak, mert jót tesz a levegő hőmérsékletének. Nem esik jól nekünk, ha látjuk a készüléket, de nem érezzük a hatását. Talán túlérzékenységre vall, de ilyenkor úgy érezzük, nem vagyunk elég fontosak. Értem én az érveket és elfogadom, hogy "csak teltháznál klímáznak, egy asztalnál nem", de azt szeretném mondani, hogy meleg volt.
• Apropó, ha tényleg "egy asztal volt" tegnap és ez a jelenség gyakori, annak érdemes némi jelentőséget tulajdonítani. Természetesen könnyen elképzelhető, hogy az emberek hülyék, tény, hogy válság van, tél van, nyár vége van, évnyitó van és más egyéb okok is, de az a helyzet, hogy a 2 méterre virágzó étterem is ebben az idősíkban éldegél vígan a válság, hideg/meleg és egyebek ellenére..
• Rövidebben: ha kevesen vannak, akkor szar a kaja.
• Praktikus gondolat, hogy ha nem megy a bolt, akkor bizony nem érdemes 10-kor bezárni, és a két 3 napján szünnapot tartani, mert kicsi az esélye, hogy zárt ajtók mellett volna olyan éhes és hálás  bárki, hogy az ajtók felfeszítése és vacsorájának elkészítése után pénzt tegyen a kasszába. Erre való a saját konyhája.
• Továbbá a vendégek nem szeretik a:
• rendelésfelvétel közben ablakon kihaverkodó, kurva okos pincért,
• takarítócuccba öltözött , túlságosan laza, flegma, ellenszenves felszolgálót,akkor sem, ha a tulaj csaja.
• ismeretlen francia és magyar szavakkal teletűzdelt sznoboskodó étlapot magyar fordítás nélkül,
• zsírt,
• gyanús , konyhából kihallatszó mikrócsilinglést,
• ordító komolyzenét és btw. ordító egyéb zenét,
• paraszt pincért,
• ehetetlen , fűszerek és só nélküli kaját,
• átverést.
• Persze, az emberek szeretik a meglepetéseket, de leginkább akkor, ha pozitívak és nem akkor, ha például gyulai kolbász helyett lecsókolbászt, hús helyett rántott zsírt kapnak.
• Továbbá nyilván van minimális esélye, hogy az asztaltársaság a vacsora elköltése után a helyszínen bikram-jógázna egy keveset, de csakis ebben az esetben indokolt ragaszkodni a 45 fogos belső hőmérséklethez, és ha lehet, akkor is egy a többi vendégtől távol eső teremben.

2011 09 27 Dubaj, Szovjetúnió

 

..Eszembe jutott még egy érv a jelenlegi oktatási rendszerrel kapcsolatban:szar.

Már leírtam miért, de azt még nem, hogy szerintem az sem igazságos, hogy a suliban mindenhez érteni kell, ráadásul mindenhez egyformán, ötösre. Hát édesjó kisöcsém, te uránbánya mániás oktatásügy merchanising manager! Az életben nem éppen arról van szó , hogy nem mindenhez kell érteni, hanem csak egyvalamihez, de ahhoz nagyonis???!!Mér kell ez a multifunkciós svájcibicska típusú oktatás? én egyenesen nem engedném matekozni azt, aki mondjuk jó a zenében, -ne vesztegesse az idejét a leendő művész úr. Nem ? Tanuljon meg felezni, hogy ne vesszenek össze a szintissel és kész. nem kell mindehez érteni. Nem kell. Egyvalamihez kell. Aki mindenhez érteni akar, ostoba. És tudom, hogy Osho vagyok, de ő is ezt mondaná és igaza lenne.

Nézd csak meg a világ sikeres és legsikeresebb embereit. Nem értenek mindenhez, a legtöbb főzni sem tud. De tudnak cserébe befetetni, programozni, énekelni, kosarazni, csótányt irtani, mindegy. Csupa olyan dolgot, amivel a suliban nem lehettek nagy ászok. Nem kell mindenhez érteni, csak egy dologhoz, ehhez ragaszkodom.

 

Erről jut eszembe: észrevettem, hogy egyszerűen vannak emberek, akik a kelleténél többször találkoznak teljesen méltatlan igazságtalanságokkal. Érdekes módon a legtöbbször azokkal esik meg ilyesmi, akik egyébként igencsak rosszul tűrik a dolgot. Ilyen vagyok én, de pl Hajdú Péter is, ahogy hallom a bulvárhíreket. Tuti, hogy ő is egy igazságharcos valahol...:)

Persze, sokszor úgy jön le, hogy az ilyen arcok kiakadnak, túlreagálnak, satöbbi, miközben szegénykéim éppenhogy Jusztícia nevében akarják tettekkel és szavakkal is meggyőzni a helyzet abszurd méltatlanságáról a vállrándító többséget.

És tudod, mi az érdekes?

Soha, de soha nem járnak igazi, valódi, megnyugtató sikerrel. Valaki mindig balhésnak nevezi majd őket, félremagyarázza a szavaikat, félreértelmezi a vehemenciájukat, vagy csak simán sem ismeri el, hogy úgy van, ahogy mondják, netán simán ellenszenvesek lesznek a sok pattogásnak köszönhetően.

Pedig jót akarnak. És nekik van igazuk, de mégse.

Lépnek az Igazság nevében, de az Juszti néni látszólag nem valami hálás, ami persze dühítő.

És gondolkodtam, hpgy ez vajon miért lehet. Miért kaphat annyit igazságtalanságot épp az, akit a legjobban zavar és hogy amikor kiáll a jó , hasznos és korrekt dolgok mellett, akkor is elbukik.

Ez a szabály így nem illik bele ebbe a tökéletes világba.

Aztán rájöttem:)

Nos ha sok ilyen szitu van az életedben az egyszerűen csak SEGÍTSÉG , hogy könnyen átlépj az ilyesmin és egy pár év múlva úgy follyon melletted a világ érpatakja, hogy leszarod , hány bakancs úszkál benne.

Szóval megtanít felülemelkedni, ennyi. Hasznos a sok méltatanság, nemesebbé tesz, komolyan mondom. Egyre könnyebben szökdécselsz majd át a gáton és végül semmi sem zavarhatja majd meg a boldogságodat. Észre kell vennned, mennyire jót tesz vele some igazságtalanság.

Aztán az ilyesmi megtanít megbocsájtani is és ami a legfontosabb, az indokolatlan végső kudracokkal azt meséli el az Élet, hogy egyrészt tehát dont worry, másrész pediglen be happy, a legfontosabb pedig, hogy az igazságért harcolni NEM A TE DOLGOD kedves kisöcsém.

Bezony. SEmmi harc, semi igazságosztás, itt fent mi tudjuk, hogy volt, te csak intézd a dolgod, mi meg a mminenket. ne szólj bele a melónkba, mert te nem fentről látod a történetet, hanem belülről. Ilyeténformán tudjuk, hogy nem akarsz rosszat, de nem látsz, csak egy részletet. Pihenj arc, fogd a tehetséged, és abba fektesd a Mekiben könnyen megszerzett energiáid.

Ne ossz igazságot éde drága kisöcsém. Nem azért, mert megteszi helyetted majd más, hanem azért mert már megtette. Ott van igazság, odatettük mindenhova, és tudjuk, hogy jót akarsz, de légyszi ne zavarj bele a dolgok menetébe. Működik a rendszer, tökéletesen van kitalálva, te csak élvezd drága kisöcsém, ne dolgozz,mert az élet Dubaj, nem Szovjetúnió.

 

 

 

2011 09 25 Királylányokról

 

Elmondok egy mesét hátha hasznos tanulsággal szolgál a jövő (és persze a jelen) milliomos szülői felé. Élt egyszer 3 lány. Az apjuk persze a gazdag király, Mr Dagobert bácsi volt, aki két nagyobbat valamiért nem támogattai soha,de a kicsinek mindent megadott. A nagyokkal soha nem élt együtt a kicsinek végignézte az életét így nem csoda, hogy csakis őt volt alkalma megszeretni. (vagyis mondjuk, hogy nem csoda ). A kicsi egy kis nyafogásal, hisztivel és szeretlek-ezéssel mindent elért és ezt kis is használta, -az orránál fogva vezette szerencsétlen öreg apját, aki tényleg azt hitte, szeretik. Eszébe sem jutott, hogy aki szereti, nem tőle kuncsorog, hanem tesz valami olyat, amitől buszke lehet rá az öreg. Na mindegy, amikor a kiskirálylány például megunta a telefonját földhöz vágta és kapott egy újat, emelett autót, nyaralást és még ki tudja miket, amiket persze titokban tartottak a nagyobbak és mindenki előtt, mintha akkor nem létezne ez az egyébként igen tisztességtelen és igazságtalan húzás.

Na ebből drága kisöcsém meglepő módon nem is lett más, mint az, hogy a nagytesók bár sokat szomorkodtak, sokat éheztek,de kénytelenek voltak elgondolkodni, mihez értenek, megtalálták a saját hasznosságukat, majd megteremtették a saját egzisztenciájukat és vígan éltek tovább, nem szorultak senkire.

Sikeresek lettek.

Az elkényeztetett kiskirálylányban ezzel szemben az a feltételes reflex alakult ki, hogy szeretlek-re minden férfi pénzzel felel, amiből persze soha nem elég. Az apa támogatását élvezve a jövőre való tekintettel munka helyett gazdag pasikat kezdett hajukrászni, és ha kellett neki valami, azon gondolkodott, kitől kaphatja meg és nem azon, hogy melózzon érte valamicskét. A munka számára a lúzerek elfogalatsága lett és büszkén mutogatta az ajándékokat, amiket kapott. Az egyik nagytesó beszélni próbált az apával, hogy ennek az aranyvilágnak meglehet a böjtje, erre a kislány csak hisztizett letörölte az összes tesót a fészbukról. (Ez egy modern mese, mint láthatod:) A kislány egy eltorzult függő lett, ráadásul mások pénzétől függő, mert egy kis ínség hiányában nem volt alkalma a munka nemesítő hatásait megtapasztalni. El sem gondolkodott azon, hogy mivel lehetne hasznos, -erre sosem kényszerítette az élet. Ez persze rengeteg kiszolgáltatott helyzetet eredményezett, mivel a pénzt ugye nem adják ingyen még a gazdag pasik sem... főleg nem egy idő után, mindegy.

Apa bár a kicsit szerette a legjobban, neki akart a legjobbat, mégis nem úgy lett.

A kislány egész életében azon agyalt, hol lehet gazdag arcokat felszedni,a családban kitől lehetne valamit lenyúlni, elvárni, elvárni, elvárni. Megszokta, hogy ő a főnök, ha valaki nem értett vele egyet, ha valakinél nem jött be a szeretlek, akkor továbblépett.

Így éldegélt és mások pénzétől kiszolgáltatva. Emellett soha nem csinált semmit őszinte lelkesedéssel, vagy azért, hogy segítsen, hogy hasznos legyen,és mivel belül tudta, hogy amit tesz,semmit nem ér, hamar pánikbeteg lett, majd depressziós és vélül több pszichoszomatikus betegséget is megszerzett unalmában.

Mindezt egyetlen rosszul kialakított apai reflex (szeretlek-pénz) miatt.

Erre mondaná Csernus, hogy apassza el a forrásokat, de mán, még ha nyafog is a gyerek, másképp esélye sincs, hogy kinevelje belőle a devlát.

 

Ezt az egészet azért írtam le,mert biztos, sokaknak, akiknek van pénze dilemma, hogy adjanak-e a gyereknek vagy sem, és ha igen, akkor hogyan és milyen körülmények között és mennyit.

 

hogy mi a tanulság? hogy mi a teendő akkor, ha milliós vagyon nyomasztó terheivel kell együtt élned és gyereked is van mellé? Hogy adj neki vagy ne? Hát asszem a dolog egyszerűbb, mint gondolnánk. ha a világban zajló eseményekre akarjuk megtanítani és arra, hogy pénz munkával szerezzen, akkor pénzt munkáért adjunk. Kocsimosás, ablaktisztítás, kutyasétáltatás, mittudomén. Lehet az összeg nagyobb is, mint amit a piacon adnak a szolgáltatásért, a lényeg, hogy az a reflex alakuljon ki a gyerekben, hogy ha valamit szeretnék, jöhet a munka. Ez az én véleményem. Ha szeretlek-ért adod a pénzt, a szeretlek-et ajánlja majd fel mindenkinek, ha érted mire gondolok..

Velem egyébként ezt csinálták és bejött. Hetente mostam nagyanyám ablakait:). Nem a szigor a lényeg, és hogy szenvedjen a melóban a gyerek, hanem a reflex kialakítása, érted?

Ettől persze még nincs megoldva , hogy rávazessük, hogy azzal foglalkozzon, amit szeret és, hogy folyamatosan keresse majd a hasznosságát a világban, de asszem ez is megoldható azzal, ha támogatjuk a hobbijait és annak "végtermékeit" érték-ként kezeljük. Vagyis mondjuk nagyi fizet valamennyit a kézzel készített fantasztikus tésztafülbevalókért, apa ad egy kis aprót a csodálatos hegedűkoncertért és bármiért, amit szenvedéllyel csinál a kölök.

És tudom, hogy furcsa, de inkább ezért fizessen, mint csak úgy fagyira meg nyafogásra. Így a gyemek munkát is értékeli majd, és a sok nemjó meló után talán rájön, hogy autómosó soha nem akar majd lenni és a szenvedélye irányába halad. Nem a meló a cél ugyanis, hanem az évezetes meló, nem mindegy. Szerintem az nem szülői siker , ha a gyerek mindent elvállaló, mindenkinek behódoló igásló lesz, aki azt gondolja, hogy csak a kemény munka érhet pénzt, hanem ha a tehetségét kibontakoztatja és élvezi, amit csinál.

Hát ennyit a királylányokról mára. Itt a mese vége. Remélem, tanulságos volt.

 

2011 09 18

Fotózgatok mostanában, képezem magam, még nincs eldöntve a sorsom, úgy kell nézni a képeket. :) Kell valami hobbi a shoppingoláson kívül...:)

 

 

 

 

 

 

 

 

2011 08 09 Valósághősök

 

Valósághősöknek hívják a valóságshowk szereplőit.. Hősöknek.. illene kiborulni rajta, ugye? Mégis az jut eszembe, hogy sokszor észrevettem már, hogy valahogy kialakult egy-egy szó és végül igaza lett..

Ezek az arcok nem hősök, -ebben majdnem mindenki egyetért. Hősök a háborús áldozatok, akik életüket adják a hazáért, az agyedülálló anyák, akik fiatal éveiket áldozzák fel a gyermeknevelés miatt, és nagyjából mindenki, aki a saját idejét és boldogságát áldozza fel egy szent , vagy legalábbis értelmes cél érdekében.

Én a reality-k szereplőinek hálás vagyok. Szerintem hasznos tevékenységet végeznek és tulajdonképpen hősök is. Hiszen bárki elmélyülhet egy szakmában annyira, hogy aztán egy kis manageléssel híres legyen, de kevés az az ember, aki vállalkozna arra, hogy megmutassa, mi lesz akkor, ha valódi tartalom, "bemutatnivaló" nélkül kerül valaki a reflektorfénybe. Kevesen vállalnák be közülünk , hogy alkoholisták, rágógumisztárok, vagy pszichiátriai kezeltek legyenek csak azért, hogy az emberiségnek bemutassák, mi történik akkor, ha a fénynek nincs mit megvilágítania és hogy a többiek okulhassanak a példájukon. Ők egyszercsak ott állnak a színpadon és elkezdenek valami jelentőség után kutatni, de akkor már késő, mert a valódi értéket nyilván nem lehet hetek alatt létrehozni. Persze, a dalaikat kinevetik, és ha a tévében példa kell a mihasznára, őket említik meg. Nyilván nehéz az ilyesmit feldolgozni, így el kell kezdeni sürgősen inni, vagy megbolondulni.

Nagy áldozatok ezek.

Mi meg tanulhatunk az életükből. Feláldozzák a fiatal éveiket, bevállalják a bezártságot hónapokig, csak hogy mi tanulhassunk, okuljunk a példáikon. Hogy észrevegyük, mi lesz, ha reflektorfénybe kerül a semmi, és végigkövethesük a fennmaradásért folytatott kemény vetkőzésekkel, botrányokkal küzdelmet, és az az utáni süllyesztőt. Az is nyilvánvalóvá válik végül, hogy az ismertség nem elég a tisztelet, pénz, megbecsülés kierőszakolására. Az ismertségnek nyilván következménynek kell lennie, de ezeknek a srácoknak köszönhetően mindenki megláthatja, mi lesz akkor, ha mindenki álma, a híresség' egyszeriben spontán megvalósul.

Az ő történetük tehát világosan megmutatja, hogy valamit tenni kell, nincs mese. Az ő életük jól példázza a hasznosság fontosságát és mindennél világosabban láttatja, hogy véged van, ha nem tudsz adni, még akkor is, ha minden kamera téged figyel. Tökmindegy. Ha úgy élsz, hogy nem vagy hasznos, akkor mindegy hogy ott van-e az ismertség, mindenképpen véged van .

Max annyiban más a helyzeted, hogy a kamerák előtt halsz meg.

Márpedig ez történik velük az esetek majhogynem mindegyikében és én hálás vagyok nekik, hogy bemutatják, mennyire nem ér semmit a hírnév önmagában. nem lehet vele kufárkodni, mert nem a tied a tévé, a kemra és a staff, a tied csak az, amit adni tudsz és seftelni sem áll módodban mással. Az ismertség , vagy az, hogy a színpadon állsz, önmagában nem tud fenntartani, nem tud tiszteletet adni, nem tud hasznossá tenni, csak egyszerű fény, ami megvilágít mindent és egy csomó szempár, akik várják, hogy történjen valami.

Márpedig ezt az egészet leírhatnám én, kevesen hinnék el, ha nem lenne olyan, aki hajlandó végigjátzűszani a játékot.

Nem értem, miért ne nézhetnének a fiatalok ilyesmit, -én egyenesen kötelezővé tenném nekik, hgy lássák, hogyan alakul az ember pályája, ha egyedül az annyira vágyott hírnevet kapja meg, minden tartalom nélkül. Nem értem, miért lennének hasznontalanok ezek a műsorok, szerintem a reality egyike a legtanulságosabb, legbölcsebb műfajoknak. És nem értem azt sem, miért néznénk le a szereplőket. Meg kell látnunk, hogy kevesen tékozolnák el a feléjük irányuló tiszteletet és élnének örökre ezzel a szégyenteli címmel csak azért, hogy mi tanulhassunk. Valaki mindig emlékszik majd rájuk az állásinterjún, a nagyáruházban biztosan lesznek, akiknek még megvan a fiókban a tusolós fotójuk , így végül az egész életüket feláldozzák csak azért, hogy mi tanulhassunk, és képben legyünk azzal, mi az ismerség cukormázas álomvilága mögötti valóság.

Szóval valósághősök. Jogos. :)

 

 

08.01. Igazság koma

 

Tegnap éjjel láttam a híradóban, hogy egy úszó, aki első lett az valamelyik számban a VB-n, csak annyival kommentálta a dolgot, hogy "aki másnak vermet ás, maga esik bele"...

Nyilván örült, meg egy kicsit dühös is volt, mert akadt valaki a környezetében, aki akadályozta, nem hitt benne és szerette volna , ha mindenki számára egyértelmű, hogy végre diadalmaskodott az igazság, méghozzá az ő oldalán...

Csomószor nincs ott az igazság, amikor kéne. Tudod, amikor egy ismerősöd összejön valakivel és te tudod, hogy nem kéne, és bár olyan aranyos lány, talán a legjobb szívű, mégis padlóra kerül hamarosan. És úgy is lesz. És aztán tudsz valakit, aki mindenkit átver, vagy mindig hazudik, sunnyog, építkezik,nyomul, haverkodik,áldozatkodik, vagy kedveskedik, és imádják, mert az nem látják, mi történik. Valakiért kiteszed a lelked és segítesz, ahol tudsz, de úgy kezel, mintha gonosz senkiházi lennél. Vagy anyukád összejön egy elmebeteggel, tesód kifog egy skalpvadászt, vagy aki minden ok nélkül pletykákat terjesztett rólad, végül kifúr az allásodból. Ja igen a klasszikus: akit szerettél, megcsal, ráadásul mindeki tudja, csak te nem ,és pont az a gazdag bunkó nyer a lottón helyetted, és aki sunyi módon átvert, végül megnyeri a pert és ezer más olyan szitu van, ami arra utal, hogy igazság koma nagyon elfogalt lehet és valahol máshol praktizál amikor szükség lenne rá..

Egyszer olvastam egy kutatásról, ami sikeres embereket vizsgált és persze olyanokat is, akiknek nem nagyon jött össze a dolog semmilyen területen. Kiderült, hogy mindannyian hasonló szituációkba keveredtek életük során, és nem a helyzet volt különböző, hanem az, hogyan kezelték. A vesztesek csoportja gondolkodott dolgokon, a sikeresek cselekedtek is. Amikor netán a vesztes gondolkodású alany cselekedni kezdett, azonnal feladta, ha jött az első kudarc, a sikeres pedig más utakat keresett..

Fentiek alapján úgy gondolom, mindannyiunkkal hasonló számban történnek igazságtalanságok is, de vannak, aki rágódnak rajta, bosszút forralnak, leleplezik és van, akiket szinte meg sem értint, -élik az életüket, igyekeznek hasznosak lenni, dolgoznak, szórakoznak, nem rágódnak olyasmin, amin nem változtathatnak.

Szerintem ők tudják jól: nem kell nekünk megmondani, hol bukkanjon éppen fel az igazság, különben baj lesz.

.. mert történik valami és akkor jössz te, aki kimondja, megvédi, nyíltan kiáll, és elkezd az igazság nevében dolgozni. Jószándékból persze, ez nem vitás, és hogy én is így csináltam mindig , az sem kérdés.

Mégis, az ilyen történeteknek a vége mindig az, hogy bár segíteni akarsz, még nagyobb bajba kerülsz, mert nyilván csak a féltékenység miatt avatkozol bele, vagy mert unatkozol, vagy csak simán szánalmas vagy ésamúgy is minek szólsz bele, minek furkálódsz, biztos csak az unokatesója volt. ..Mindegy, mindenképpen rosszul jársz, pedig te csak nem akartad hagyni, hogy a rossz események bekövetkezzenek, vagy ha már megtörténtek, szeretted volna, hogy kiderüljön, ki az igazi felelős.

Jót akartál és és mégis te kerültél bajba..Még egy igazságtalanság és pont, amikor Jusztícia nevében dolgoztál. Korrekt kis deal.... :)

És amikor így cserbenhagy az Igazság koma, akkor kell belegondolnod, egy pár dologba.

Például : nem lehetséges, hogy vannak olyan események, amiknek egyszerűen be kell következniük?

Lehetséges, hogy visszaemlékezve már te is örülsz az olyan "kudarcoknak", amik annak idején végül egy másik útra tereltek , egy nagyobb siker felé?

Lehetséges, hogy a kedves szomszéd lánynak össze kell jönnie a skalpvadásszal, hogy később igazán értékelni tudja a nagy ő-t, akinek máskülönben esélyt sem adna?

Lehetséges, hogy most ki kell hogy fúrjon valaki az állásodból, hogy belevágj abba, amivel életed legnagyobb sikereit éred majd el? Lehet, hogy mindenkinek el kell utasítani a könyvedet, hogy sikeres saját kiadót hozz létre? Lehet, hogy Péter szomszéd örökre összeomlana, ha megtudná, hogy megcsalták? Lehet, hogy nem szabad klasszikus szépségnek lenned, mert csak így van alkalmad a tehetségeddel fogalkozni? Lehetséges , hogy X éy Y csalóknak szüksége van az ismertségre, vagy az állásodra azért, hogy felébredjenek, vagy jó útra térjenek? Lehetséges, hogy nem is egyértelmű mi miért történik, de egyszerűen meg kell történnie mindenfélének és kész?

Én álladóan igazságot akartam csinálni. Mindenről tudni akartam, én voltam a mérleg és biztos voltam abban, hogy ha valaki hazudik, annak ki kell derülnie és aki ad, annak kapnia kell. És tudod mi történt? Ahogy teltek az évek és egyre ügyesebben tudtam képviselni az elveimet, egyre nagyobb igazságtalanságokat kellett végignéznem. Kezdődött a suliban az méltatlanul kiosztott rossz jegyekkel , kis pletykákkal és persze egyre nagyobbak jöttek. Álhírek, csaló manager, mittudomén. Nem értettem, hogy miért kell találkoznia az igazság ilyen hű képviselőjének ennyi rettenetes erőpróbával, és miért jönnek egyre nagyobb igazságtalanságok??

Aztán, amikor Juszti néni cserbenhagyott én is elkezdtem gondolkodni..

lehetséges, hogy mindez azért történt, hogy egyszerűen képes legyek végignézni az egészet?

Hogy megtanuljak minden körülmények között hinni abban, hogy Igazság komám dolgozik?

Hogy elmondhassam Neked is?

Tanultam szerencsére. Épp annyit, hogy ne akarjak mindent tudni. Most már képes vagyok végignézni és megélni bármit és hinni abban, hogy végül jól alakulnak a dolgok. Nagy ajándék ez: soha többé nem harcolok és máltatlankodok már és tudom, hogy minden jól alakul. Nyugodt vagyok minden körülmények között, látod, ezért mondom, hogy nagy ajándék.. Legalább akkora, mint gyerekkorban szegénynek lenni és megtanulni a kreativitást, és soha többé nem félni a pénztelenségtől, ennek következtében ne a pénzétz dolgozni... Vagy együtt élni egy alkoholistával, hogy világosan lásd az egészség jelentőségét. Legalább olyan hatalmas dolog, mint elviselni egy sor megalázó kudarcot, hogy végre legyen bátorságod belevágni abba, amibe igazán szeretnél, vagy elviselni egy sor megaláztatást azért, hogy eztán minden kapcsolatból legyen erőd lelépni. Olyan kincs, mint sokáig magányosan élni, és így megszeretni az egyedüllétet, hogy eztán ne félelemből, vagy elvárások miatt, hanem csak az igaziért add fel. Magány, szegénység, igazságtalanság... kincsek, én mondom.

Ma már fogalmam sincs, milyen úton kerül majd felszínre az igazság az egyes szituációkban , és azt sem tudom, mikor, mert ez nem az én melóm. Az én munkám tudni a hasznosságaimról, és megosztani azokat és persze asszem, hogy a tied is ugyanez. Az élet alakulásába nem tudunk beleavatkozni, hamar kispadra ültet a koma, ha megpróbáljuk.

Az előbb egy csomó igazságtalanságot soroltam fel, de ha a fentiekbe jobban belegondolsz, egészen biztossá válik, hogy Igazság koma mégis mindig ott van, ahol kell.

..Csak nem szereti, ha nem hisznek benne, és nem akarja, hogy helyette dolgozzon bárki.

.Érthető, hogy ő sem szeretné, ha kifúrnák a melójából mindenféle idő előtti leleplezéssel, korai ítéletmondással, amatőr prókátorkodással, sárgalap-himbálással ... Végül minden jól alakul majd, és a jó jót kap, a rossz meg tanulságot. Csak ne állj át közben a másik oldalra, mert akkor téged is figyelmeztetnie kell. Meg kell tanulni hinni dolgokban, nincs mese.

 

 

 

 

2011 06 28 Hiteles könyvek gyűjteménye
Azt olvastam, hogy VV Oli ír egy könyvet arról, hogyan kell nyerni a VVilágban és más hasznos gondolatokat és a szimpátia megszerzésével kapcsolatos tanácsokat is osztogat benne.
Hát megvan már, mire vót szüksége a világnak oly régóta.:)
Én mondjuk úgy emlékszem, hogy nem nyert, de még szimpatikus sem volt, de ettől függetlenül remélem, hogy sokat elad majd belőle. VV Oliban meg kell látni a jót. Például, sohasem derül ki, hogy miért, de megnyerette Alekosszal a versenyt, majd túlélte a görög egyébként nagyon durva hálátlanságát. Jó, akkor most már inkább Alekoszt szeressük meg. Érvek Ali mellett: jól tűri a visszautasítást, szereti a rendet, sokat tud inni.

Sőt, ez az egész amiatt is klassz, mert engem is megihletett a könyv. Eszembe jutott a sztárvilágból néhány olyan szerző, aki szintén kiadhatna tőle (szerintem)teljesen idegen műveket.

VV Éva - Nyugalom (Zen bölcsességek)
Rubint Réka - Kenyérsütés házilag
Fekete László - Mindenből egy keveset (francia diéta hölgyeknek)
Király Linda - A világ himnuszainak verselemzése (CD-melléklettel)
Erős Antónia - Régi magyar disznóviccek
Demcsák Zsuzsa - A metál 100 éve
Szíj Melinda - Önbizalomtréning
Karda Beáta - Logikai fejtörők
(Beát imádom egyébként, tényleg jó fej.)
Geronazzo Mária - Méltósággal öregedni
(Egyébként Geronazzo Maria is tök kedves)
Benkő Dániel - Vonzó férfi 50 felett
jaaaaaa..
hagyjuk.  Mindenkihez lehetne csatolni hozzá nem illő könyvet, tudom. Elnézést a szereplőktől is, remélem, értik, hogy a kontraszt miatt kerültek be. Ha nem, akkor dolgozzanak a humorérzékükön.
Jaa, Rubint Rékát nem kedvelőknek elmesélek egy sztorit. Egyszer találkoztunk a TV2 büféjében, azelőtt sohasem, -mondhatni idegenek voltunk. Akkor született meg Edi és vittük magunkkal őt is. Réka megnézte a gyereket, felvette, aztán kiszaladt a kocsijába és előjött egy pár világító gyerekszandival, mondván, hogy külföldön vette, de Norbikára kicsi lett. Ennyi.  Nem volt ott stáb, újságíró, semmi. Csak odaadta a szandikat.

 

 

 

 

 

2011 06 11 Stylingok

 

Stylingokat készítek mostanában egy angol kezdő és haladó stylistközösségben, online. Hát isteni szórakozás meg kell, hogy mondjam! Olyan, mint dalt írni, énekelni, vagy blogolni. Egy adott témában kell dolgozni, például fesztivál-ruhatár, vagy munkahelyi összeállítás idei divatszínekből. Lehet nyerni is klassz dolgokat, de annyira jól szórakozom a stylingok (ja, öltözékek) készítése közben, hogy igazából az így eltöltött időt is nyereménynek tudom be.

Nyilván nem mindenki számára világos, mi lehet abban olyan jó, ha felfedezel egy olyan táskát, amilyet még sohasem láttál, vagy alkotsz valami igazán klassz outfit-et "Kiűzetés a paradicsomból"-címmel, de megvan ennek is a szépsége, hidd el nekem, ugyanúgy, mint egy jó fordulatos horgászatnak, eseménydús programozásnak, vagy izgalmas hajnali hosszútávfutásnak. Ráadásul valamelyik spirituális könyvben azt olvastam, hogy már a boldogságommal is teszek a világegyetem jobbá válásáért, úgyhogy szívesen.:)

Nyilván ez mindenki másra is igaz. Gondolom,ezért is ajánlgatja minden nagy gondolkodó, hogy kövessük a boldogságunk útját, -vagyis azt tegyük, ami jól esik, mert az a jó szórakozás mellett elvezet majd a hasznosságunkhoz is. Igazuk lehet. Én mindig azt csináltam, ami jól esik, és épp olyan sokszor, amikor kedvem volt, és amikor azt csináltam, annak végül lett is értelme, például a zenében, és a blogolásban is.

(Most olvasom a "Lustasággal a sikerért c. könyvet, -vannak benne épp ezzel kapcsolatos, tökjó gondolatok.)

Most valamiért a sztájlisztkodás jött, és akár hiszed, akár nem, ez valami nagyon tartalmas dolog. Van ebben kihívás, kell hozzá rengeteg kreativitás, és lehet benne üzenet, ha jól csinálod. Pont a Paradicsom témával kapcsolatban csináltam olyan szet-et, aminek "Éva almája" volt a címe, (angolul jobban hangzik azért..) és amiben kis piros fülbevalók jelképezték az almát, egy nagy férfióra Ádámot, a piros szín a csábítást, és egy kígyómintás táska is szerepelt benne, nyilván tudod, hogy miért, de egyik sem volt elmagyarázva. Vagy látja az ember, vagy nem. Ott az összeállítás, meg a cím, és van benne egy kis játék, és vicces, hogy így üzensz az embereknek, és tudod, hogy alig fogja majd fel valaki, de nem zavar az sem.

Szóval lehet a styling is művészet, mert lehet hozzá üzenetet kapcsolni, márpedig tudod, hogy mit gondolok erről: szerintem épp a mögöttes tartalom és az üzenet különbözteti meg a gombolyagos kiscicás festményt a műalkotástól. Mindez nem azt jelenti, hogy a ma összeállított szet az lett, de lehetne az. Őszintén szólva nem érdekel a zenében sem , hogy hol kezdődik a művészet, az fontosabb, hogy jó e csinálni vagy nem.

Jaaaa, az előbbi bejegyzésben bemutatott Mr Noreplyről kiderült, hogy minden fizetési figyelmeztetős emailért önkényesen felszámít 500FT-ot. Nyilván , ezek után nem rest írni a leveleket, és hát ezt is megteheti a bitangja, ahogy szegény nagyapám mondta volt. Szerencsére tata nem találkozott ilyen arcokkal. Írtam Noireplynek, hogy átulataltam a pénzt, ami azóta egy huszasra dagadt, és hogy remélem, hamarosan megtalálja a hasznosságát az életben, és kívánom, hogy ne kelljen bűnözésből élnie. Egyébként folyamatosan írja a leveleket, mentegetőzik, magyarázza, hogy ő minden infót megadott, és mivel ez engem teljesen hidegen hagy, javasoltam neki, hogy ha íráskényszere van, írjon blogot, ha pedig mentegetőznie kell, akkor váltson szakmát. Én nem olvasom a leveit, nem ismerkedem csalókkal. :) És még a tréfát sem érti. Ez a Noreply.. tényleg megtalálhatná már miben hasznos, még mielőtt elküldi nekem a hatvanadik levelét. Lehet, hogy pont írnia kéne, ha már erre van oly hatalmas ingerenciája, nem erőszakkal kicsalni a zsetont ingatlanhirdetés címén.

Mindeninek bele kell törődnie a hasznosságába még akkor is, ha az ebihalkergetésben, hírlevélírásban, sztájlingkészítésben, vagy triangulumozásban jó.

Nem kell mindenkinek nagy embernek lenni.

..Merthogy értékesebb egy jó elsőrangú leves ugyebár, mint egy másodrangú festmény, Mr Noreply..

 

 

06.18 Mr Noreply

 

Óvakodjon mindenki :) Képzeljétek barátocskáim, kábé egy fél éve feladtam egy ingatlanhirdetést az egyik ingatlanos oldalon, valami depóson. Ezt figyeld: ingyenes hirdetés volt, erre most írják, hogy a tartozásom tizenvalahányezer forint, és fizessek, de mán.

Kiderült, hogy náluk az az önkényesen kiagyalt szabály , hogy ha nem törlöd saját kezőleg egy adott időintervallumon belül a hirdetésed (ami az összes ingatlanos oldalon automatikus dolog) az azt jelenti, hogy szerződsz velük egy újabb, fizetős időszakra.

SŐŐŐT, most már törölni sem tudom az egészet egy újabb blikkfangos pénzkicsalós szabály miatt. Igen, jól érted. Már egyáltalán nem akarom, hogy fent legyen, mégsem tudom törölni a fizetős hirdetésem, mert azzal, hogy náluk hirtettem anno ingyenesen, még ezt is "aláírtam", úgyhogy ketyeg tovább a fizetős időszak..

Majd ha fizetek, akkor tudok törölni is, addig tovább ketyeg.

Na vajon mit szólna ehhez a Tévé ügyvédje, miszter Juszt?

Írtam nekik levelet, mondom, majd az ügyvéd..

Erre visszaír, hogy vizsgálta már a bíróság a szolgáltatásukat és semmi törvénytelent nem talált.

Na mondom,jaaaaaa, hogy már vizsgálta bíróság? hogy lehet ez? Micsoda váratlan fordulat egy ilyen becsületes cég életében!Gondolom volt egy-két palijancsi még rajtam kívül is. .

Persze, értem én, szerződtem oszt kész. Lehet, hogy valamilyen kattintásommal, magatartásommal, vagy ami még rosszabb nem-magatartásommal elfogadtam egy sajátos szerződést, így a bíróság nem tud mit tenni, de attól ez még csalás szerintem, méghozzá a sunyibbik fajtából, mert nem volt a dolog valami egyértelmű.

Mert mi van ha én holnap elmegyek Mr Ingatlandepóhoz és viszek neki egy szerződést, amiben az áll majd, hogy ha kinyitja az ajtót azzal aláírja, hogy fizet nekem egymilliót, ám ha nem, azzal pedig vállalja, hogy arcon vágom egy doronggal. És akkor a bíróság nem tud majd mit tenni, mert volt szerződés, és hát hogy egy úgynevezett nem-magatartás volt az aláírás módja, hát ez van. Sajátos módon, de szerződtünk, úgyhogy mindenképpen követni kell a papír tartalmát...

Mindegy, ha valaki találkozik Mr Noreplyvel, lécci vigyen neki egy ilyen szerződést. :)

 

Szóval barátaim, van még mit dolgozni ezen a netes shop-bizniszen..Néhány éve még komoly harcot vívtam volna, a nyilvánosság előtt és a bíróságon de tudod mit? Nincs igaza és egy aljas csalónak tartom Mr Noreply-t de kifizetem neki, mert asszem az Igazság úgyis nagyobbat üt, mint az a mínusz nemtomhányezer.

Nehéz ezt leírni, de nem akarok soha többé kicsi lenni, úgyhogy gratulálok az elmés pénzcsináló módszeréhez és további minden jót kívánok Mr Nnoreply.

 

 

06.13.

Na, lassan kész a homlokzat is, juppiejjjjjj!!:)

 

2011 06 13. Bestseller

 

A blogból hamarosan kétkötetes bestseller lesz, így döntöttem, úgyhogy a dolog fix. Kapható lesz mindenhol.

Még nemtom ki adja ki, de nagy mákja lesz az biztos. :)))))))

Egyébként meg nincs jelentősége. Valaki kiadja, méghozzá az, akinek ki kell adni.

Gondolkodom a címeken is, ezós kell és szemtelen, plusz méltónak kell lennie a nagy sikerhez. Két cím kell, két kötet.

..Gondolkodtam azon, mi a hasznosságom és néhány szál ide vezet, ez az oka az egésznek.

Emellett visszaolvastam a régi bejegyzéseket és minden úgy lett, ahogy leírtam, ezért írom le ezt is. Például szerettem volna alakformáló cipőt, erre támogatott az MBT, egy szép oversize órát, így a fashiondays-en ötödáron vettem egy töktuti óriás Moschino férfiórát, mindegy. Tudom, nem nagy ügyek, de írd le te is, hátha tényleg bejön, hogy amit leírsz, az meglesz.

Szóval kétkötetes besteseller. A legmegfelelőbb kiadó jön, aki értékeli az írást (csakis olyan), korrekt szerződéssel, és mindenkihez eljut majd a két szupersikeres könyv, akinek valamilyen módon szüksége van rá.

na, Ámen.

 

 

Jaaa mielőtt befejeznénk, elmesélek már egy kedves kis történetet Gyuláról. Ez a csudálatos kisváros ugyebár a turizmusból él: éttermek, szállások, fesztiválok, kávézók, szállodák, várfürdő, várszinház, ilyesmik kapják a kenyerüket az ide látogatókból.

Ebből kifolyólag ha jól sejtem, városunknak érdeke, hogy jöjjenek a srácok, és maradjon meg a jó sok munkahely és legyen minél több az idegenforgalmi adóból származó bevétel.

És most azt mondod, ez tökjó. Biztos egymást érik a fesztiválok, lehet színházba menni, strandolni ás egyebek, és biztos azt gondolod, hogy az okos városvezetés ötletes, korrekt és inspiráló támogatásokat nyújt a város népszerűségét növelő vállalkozások számára.

Esetleg kedvezményes bérleti díjat számol azon kocsmák számára, akik a nyári időszakban valamilyen ingyenes szórakoztató műsort szerveznek, netán néhány százalékkal támogatja azokat a halandókat, akik mindenféle érdekes és színes fesztiválokat hoznak ide? Netán ad néhány ingyen virágpalántát azoknak, akik vállalják, hogy gondozzák azokat házul előtt?

Egy nagy kutyamadár-guánót.

Országosan a legmagasabbak között vannak a szórakozóhelyek kerthelység-bérleti díjai, amit a szórakozóhelyek alig tudnak kifizetni, és fesztiválok esetén is 55 decibella az éjszakai hangerő limit, a porszívó nyolcvanöt. NÓ fesztivál, leghalábbis hangos, és ha megszeged hárommilliós birság. Ne zavarjuk a pihenni vágyókat, ez a jelszó. Hehh, gondolom csendben pihenni kőbányán is lehet a lehúzott redőny mögött, de sajna a Republic-koncert , néptáncfelvonulás és egy-két más program az igényel némi hangerőt.

Úgyhogy a jó kis Pálinkafesztivál helyett jövőre max hárfafesztivál és süketnéma-találkozó lehet, csendes programokkal, mint például csendkirályozás , silent-diszkó, gumiszoba-teszt, halénekeltetés, vakondszépségverseny. Mindegy, csak csend legyen, ne zavarjuk már a hozzánk látogatókat az öncélú mulatozással.

Magyarul: nehogymár keressen a fesztiválon a Zoli meg a Béla, akik hoznának némi színt és egy párezer látogatót a városba. Nehogymár meggazdagodjon az idióta kocsmáros, aki hajbókol mindenkinek és reggel ötkor még fürgén méri a sört.

Nem akarok ötleteket adni, de szerintem húzzuk ki az összes virágot, és mindenkit kínozzunk meg, aki gazdagabb a város vezetőinél, főleg, ha bűnös világi dolgokból él és nem Rubicon-terjesztéssel, vagy rózsafűzér fonással keresi a kenyerét.

És drága helyi főarcok, lehet, hogy engem lehülyéztek és az is lehet, hogy az is vagyok és nem értek a politikához. Igen, asszem, ha politikailag nézzük hülye vagyok, még az érettségin is meghúztak töriből, úgyhogy vitathatatlan.

A kérdés inkább az, biztos-e, hogy én vagyok a hülyébb?

 

 

 

2011 06 06 Amit mama házától tanultam

 

Sokféle tervem volt mostanában, például biokertet csinálni, saját kezűleg videoklipet forgatni, megvarrrni a fonatos Rare-ruhát, saját TV-műsort gyártani, könyvbe szerkeszteni ezeket a bejegyzéseket és ezen kívül még kábé hatvanhárom vállalkozásötlet, ami kitöltené egyre gyarapodó szabadidőmet. Na mondom mindegy, mama házával kezdjük. Csak ehhez volt kedvem ugyanis, azt hiszem amiatt, mert ezügyben egyértelmműek voltak a teendőim. Elég gázul nézett ki a ház ugyanis,igencsak Putrinka ucca volt. Minden napra osztottam magamnak egy kis melót: lehőlégfúvóztam a szúrós festékdarabokat vedlő padlásajtót, Tomi folyékony fával kipótolta az ablakkerereteket, hívta a klímást, vettünk szép rácsos kerítést a tyúkoknak a fáradtolajjal bekent cölöpök helyett, kigletteltem a falat, a külső falakat behúzattuk szigetelőanyaggal, aztán meg lefestettük, -Tomi még egy grillt is épített az itt-ott talált bontott téglákból. Na mindegy, a dolog haladt és egyre lelkesebbek voltunk, -én jelenleg is az elválasztókerítést festegetem, a szürke betont fehérre.

Mégegyszer mondom: a dolog haladt, nem úgy, mint a többi tervem megvalósítása. :) Ráadásul a ház egyre jobban nézett ki úgy, hogy minden nap, csak picit adtunk hozzá, de a hét végére még szebb lesz. Elosztottam, mit lehetne még javítani meg festeni és úgy látom, meglesz a dolog a hétvégéig. Egyébként már most sokkal jobb és érdekes módon mindig, amikor ránézek, az jut eszembe, hogy "de jó, hogy elkezdtem.."

Na most három dologra jöttem rá.

Az egyik, hogy a fehér a válasz mindenre.

Nem halványsárga, nem terrakotta, nem műkőburkolat és nem is igazi kő, semmi kőoroszlán, cigánybarokk, hanem a fehér. Ha minden fehér, attól a házad úgy néz ki, mint egy görög apartman, és mindig úgy érzed magad, mintha nyaralnál. Egy pálma, meg egy kék-fehér csíkos árnyékoló szerintem többet ér mindennél. És persze a fehér, ami alap.

(btw. egy 14 literes Supralux homlokzatfesték itt (egyrétegben is oké) 7500 Ft, -az kabé egy homlokzat, minimum.)

Egyébként végzett lakberendező vagyok papírral már vagy 10 éve, úgyhogy hihetsz nekem. Fehér. :)

A másik felismerésem, hogy csakis az valósulhat meg, amit elkezdünk csinálni, (vigyázz::)) és csak azt kezdjük el, amiben ismerjük a lépéseket (hoppá). És lehet, hogy most forgatod a szemed, hogy ez hülye, te ezt tudtad, de drága kisöcsém én nem tudtam. Olvastam, hallottam, de mindig csak kitaláltam a tutit, de soha nem csináltam meg. Most , a háznak köszönhetően gyakorlati órákat és vele együtt bizonyítékot is kaptam minderre, szóval mindegy miről van szó, csinálni is kell, ez már biztos.

..És azt az egészet mama házától tanultam , ez benne a jó.:) Úgyhogy elkezdtem a tettek mezejére lépni a kiagyalás helyett meg után. És ezt az egészet mama háza tanította, biztos a felújításért cserébe. :) Most már nem putrinka ucca, hanem tisztességes mamaház és én is okosabb lettem egy kicsivel.

Úgyhogy, ennek a második felismerésnek is jó vége lett, mint a Szomszédoknak, -meg tudtam fogalmazni a nagy igazságot, bár a szomszédok vége nem volt ilyen hasznos igazság sosem, max a "drága Ferikém, megint drágább lett a tej.."

A harmadikat meg elfelejtettem.

 

2011 05 22 Meki:)

A Meki egy ideje lehetővé teszi, hogy utánajárj, mennyi sóval, telített zsírral és más cuccfélékkel gazdagodhatsz az egyes kajáik által.

na most egy mekihez hasonlóan hatalmas cég weboldaláról egy-egy adatot leszedni elvileg nem nagy dolog, így arra gondoltam, utánajárok én is. Esküszöm, aki szereti a kihívásokat, versenyezzen velem és negyed órán belül adja meg nekem pl azt az infót, hogy mondjuk napi 3 grillcsirke saláta öntettel való elfogyasztása hány százalékát adja egy átlagos felnőtt sóbavitelének. Ha tíz percen belül kijün a kb 200, akkor nyert.:)

Na én tíz perc interneten való szörfölés után jöttem rá, hogy az infó nem a meki oldalán van. Minek oda ilyesmi?? :)Nem, nem is mcdonaldsmenu.info-n, amit a keresők nemigen adnak az első helyen, hanem a meki oldaláról nyíló mikromiliméter linkről elugró mcdonaldsmenu.info oldalon. Ez mégsem volt nagy kihívás ahhoz képest, ami a fent említett linkre kattintva fogadott: az oldal maga az egyszerű álarc mögötti káosz. Nagyon okosan van megcsinálva. Kis piktogramok, látszólag minden egyszerű, de nem értesz semmit, mindegy, nagy nehezen megtaláltam, amit kerestem .Juhhejjjjjj!

3 sali panír nélkül öntettel 1155 kalória, de a napi fehérje szükségleted másfélszeresét, sóból pedig több, mint a kétszeresét tartalmazza.

Mindegy, tudjuk, hogy ilyesmi adatok vannak, megmondom azért a megszokottabb kaják adatait is. Figyelj, nézek valami wellness-eset is, ha már a sali nem az:)): reggelire legyen egy egyszerű sajtos tojásrántotta egy teával cukor nékül, ebédre egy 1 big mac közepes nuggets-szel,bbq öntettel, közepes krumplival, közepes kólával,desszertnek egy kis almás táskával, vacsira meg mondjuk csirkesali öntettel és semmi desszert és este már light coke... na ez kérlek szépen 2420 kalória(!), a fehérjefogyasztásod 173%-ka, zsírból közel 200, sóból 325%%%%%!!!,telített zsírokból 144%. :)))))

Na. Nem minősítem, nem mondok semmit, nem mondom, hogy a meki gáz, csak figyelni kell, mert a közepes adagok, esti sali és cukormentesség ellenére is bőven meghaladják az adatok az ajánlott mennyiséget.

 

 

2011 05 20 Balfasz Janó

 

Mekkorát olvastam tegnap! Eleve szeretem Rüdiger Dahlke-t, de ez a könyve télleg nagyon jó. ( A pénz pszichológiája) Aszongya hogy :

.."..sokszor olyan dolgokat vásárolunk, amikre nincs szükségünk, olyan pénzből, ami nem a miénk, azért, hogy olyan emberek előtt vágjunk fel vele, akiket nem is kedvelünk.."

:)

Azért van ebben valami nem? Sokan tényleg ezt csinálják, asszem azért mert egyszerűen ez az elvárás. A többiek elvárása. ..Hogyamikormajd jönnek a vendégek, akkor lássák, hogy ezüstionos a mosógép és jobban szeressenek. De őszintén , melyik érdekes beszélgetéseben merül fel ilyesmi, és ezen kívül ki szeretne olyannal barátkozni, aki az ezüstionos miatt szerette meg. Igen, ki akarja,hogy a mosógép miatt szeressék, és miféle perverz vendég gerjed az ilyesmire? És kell-e amúgy neked olyan barát, aki nem igazán tolerálja, ha a házon nincs díszburkolat, vagy zokon veszi, ha tízéves Astrával jársz..?

Közhelyek , de baszki, csak felvette azt a pármilliárd hitelt valaki és biztos van olyan köztük, aki a "Dahlke-gondolatenet" alapján..Hozzáteszem, szerintem a részletre, vagy egyösszegben megvett Auditól, háztól, és más vagyontárgyaktól egyetlen ember sem lett még népszerűbb, csak ellenszenvesebb. A gazdagokat az emberek egy része csak simán utálja, a másik irigyli, ritka az olyan, hogy valakiből őszinte szeretetet, vagy csodálatot vált ki az ilyesmi, eltekintve a Dallas-tól, ami jó időben volt jó helyen. Szóval asszem kevés az a mazochista alak, aki a gazdagokhoz jár kisebbségi komplexust gyűjtögetni, vagy abban gyönyörködni, mi az, ami neki soha nem lesz.

Mindezek ellenére szerintem jó fokmérőja a szeretetnek a vagyon.

.. csakhogy én nem úgy fogalmaznék, hogy megvesszük a sokmindent, hogy népszerűek legyünk, hanem inkább úgy, hogy ezeknek köszönhetően végre kiderülhet ki az, aki a vagyonunk és a sikereink ELLENÉRE is szeret minket.

Igen, a pénz és a siker is jó a teszthez, nem mindenki tudja feldolgozni. Aki megéli, szerintem könnyebben, mint a környezete. A sikeres ember ugyanis valószínűleg egy folyamat során jutott el a hegy csúcsára, amiben legalább egyszer elképzelte, milyen lesz majd a topon lenni a munkájában, így nem lesz számára olyan idegen. A környezet viszont lehetséges, hogy sokáig a balfasz Jancsit ismerte, aki egyszer csak nagyra viszi, és előfordul , hogy ez némelyek számára sértő lehet. Akik például a jó öreg Janit tartották addig önbizalmuk alappillérének, és mindenkori vigasznak ("lám, nálam is van bénább"), majdhogynem joggal háborodhatnak fel, ha Janó egyszercsak szerencsés közeli kapcsolatba kerül a Kaporszakállú surranójával.

..megfogja az Isten lábát, mindegy.:)

Sokszor kérdezték tőlem a Megasztár után, hogy hogy érint engem a hirtelen jött siker. (jól.) Biztos, hogy mindenkitől megkérdezik ilyenkor, -ez egy mai újságírók által igen jónak gondolt kérdés, mint ahogy az is, hogy "hogyan tudod összeegyeztetni a zenélést az anyasággal" (Jól.), illetve, hogy "milyen az élet vidéken" (Kinek jó, kinek szar.), "hány kalapod van""( Tényleg, egy kicsit sem lenne szánalmas megszámolni???)"miben változott meg az életed a Megasztár után" , ..... na hát erre a kérdére pedig egyenesen lehetetlen értelmes, rövid, de érdekes és frappáns választ adni. Próbáld meg..:)

Azt például senki nem kérdezte meg, hogy környezetem feldolgozta-e ezt az akkor még nagyszabású dolgot, derültek-e ki ezzel kapcolatban érdekességek, és volt-e a mellettem valaki, aki esetleg nem tudta megemészteni.. Csak egy kérdés, ami jó lett volna. Ezen kívül én megkérdeztem volna, hogy történt-e a személyiségemben változás a nyilvánosságnak, folyamatos minősítésenk, régi kamuhíreknek köszönhetően, mert nyilván igen, nem is kevés. Mindegy, nem az ő hibájuk, egyszerűen asszem, csak nem voltam elég érdekes számukra ahhoz, hogy Igazán kíváncsiak legyenek rám. Ha ez megvan, gondolkodni sem kell a jó kérdéseken.

Ezért mondom, hogy a médiában lehet, hogy okosabb volna nem a szépségiparból, a rokonok, vagy az egyívásúak, hanem a kíváncsi emberek közül válogatni.:)

Mindegy, ezen már aggódjon a média:)

 

 

2011 05 19 Hobbik

 

Én igazán nem akarom megbántani a politikával foglalkozás-, vagy hobbiszinten foglalkozókat, de azon gondolkodtam nem is olyan régen, hogy

az aktívak embereknek ott van a sport mint kiváló időtöltés,

a passzívaknak mondjuk a gasztronómia, a magazinok,

a kíváncsi arcoknak az utazás, és az internet,

az intellektuálisan fogékonyaknak az olvasás, a tudományok és minden más ezzel kapcsolatos,

a kreatívaknak az alkotás,

a művészlelkeknek a zene, és más művészetek

a kihívást keresőknek a nyelvtanulás, vagy az újabb és újabb iskolák,

a megvilágosodottaknak a kert,

a társaságkedvelőknek a barátok,

És asszem, ekkora felsorolás után egyszerűen csak azok maradhattak ki, akiknek nincs barátja, nem érdekli őket igazából semmi, a szellemi kihívásokban nem jeleskednek, ellenben fontosnak tartják, hogyegy csoport védőfala mögül valakit, vagy egy másik csoportot leugassanak, és mindegy, hogy céges, de Audival járjanak. És akkor gondolkodnak, hogy hát a tanulás a melós, meg keresni sem lehet vele, a barátok arra jók, hogy legyen kinek megmutatni a verdát és a többi szarral, mint kert, kreatívkodás meg zene, na azokal nem lehet pénzt keresni. Szerintem emiatt választják a politikát és remélem, nem érzed, hogy haragszom emiatt rájuk, inkább sajnálom őket. Mert tudod én azt vallom, hogy ha már be kell statulyázni bárkit, akkor az emberek jellemzése a legegyszerűbben úgy történhet, hogy megnézed, mi szórakoztatja az illetőt.

A politikusok szerintem különbnek tarják magukat a falusi diszkóba turultetkóval és tunning-Ibizával érkező, éjfél után egy perccel verekedést kezdeményező srácoknak, pedig pont ugyanaz a lényeg: az autó,amivel villogok , egy csoport, amivel szemben állunk és a keménykedés.

Mindegy, a lényeg az, hogy mi okos örömet az embernek. Sokmindent elárul.

 

2011. 04.13.Tulipánok

Hát sosem gondoltam volna, de annyira nagy fíling, hogy kinőttek a tulipánok mama háza előtt. A gyümölcsfák mellé a múltkor kaptunk egy csomó aji virághagymát, amiket elástam a háza előtt, és sárga tulip lett belőle. Nagyon nagy!

Mondja mama, hogy lenyúlják, de nem baj az, épp az a lényeg, nyúlják le, és vigyék el anyák napján, vagy a kis barátnőiknek a kiscsávók, hát ettől lesz az egész hülye tulipánhagymának értelme meg története. Most tényleg az volna a jobb, ha ott hullana le a levele a ház előtt, és látjuk értelmetlenül, hasznontalanul elpusztulni??nem hiszem. Szedjék csak le, okozzanak vele örömöt, szerintem a tulipán is ezt akarná.:)

Előbb-utóbb kell egy bátrat lépni, hogy az ember beteljesítse a sorsát. Úgy látszik, ez a tulipánokra is vonatkozik.:)

Az almafát is épp azért ástam el tavaly épp az utcára és nem a kertbe, hogy egy pár év múlva, amikor mennek az utcabeli kölkök a suliba, mindegyik leszedjen egy almát és egye meg. Ha az anyja csomagolná, úgysem kéne neki, már ahogy emlékszem a tinédzser évekre. ..:)..de az elcsórt alma az érték,bármikor lecsúszik, nem?

Úgyhogy veszek az Interbe még virághagymát, meg valahonnan szerzek orgonát az anyáknaposoknak, csak azt nem tom, hogy melyiket van értelme elültetni még most. Vagy mindegyiket?

Na mindegy, remélem, rá van írva.

 

2011.04.12 Kicsik, nagyok (Artúrok meg indiánok nem!:)))))

 

Hú azt OldMans-es koncert überklassz volt! A legjobb: az első blokk végén bemondtam egy nagyon szar poént.Tudom, tudom, most azt gondoljátok, hogy az lehetetlen, de tényleg.;-)

Ez is az volt...

basszus, ez már két szar vicc egy héten..:)

Na de a lényeg:

..fejben még jól hangzott a poén, de mire, kimondtam,rájöttem, hogy egy kicsit sem vicces, ha azt mondom, hogy a második blokkban sztárvendég jön, tüzijáték, csinnadratta és meglepetés, mivel az emberek nem tudják, hogy ilyesmiről szó nincs. Így simán elhitték és csak Tominak volt vicces, hogy mint egy lelkesebb fajta cirkuszigazgató, miféle olcsó trükkökkel promózom a második blokkot, - amin ráadásul eleve többen szoktak lenni.

..Már várta, hogy mikor hozakodok elő a világszinten egyedülálló fehér tigrisekkel, és az egyenesen Itáliából érkezett költéltáncos lánnyal, aki világhíres köteleken is táncolt már..:).

Na, nem sokáig volt időm az egészen keseregni, ugyanis az élet megsajnált szerintem a rossz poén miatt , így a második blokkban megjelent a helyen Somló Tamás..:D :D Szóval az Univerzum kimentett és hozott egy sztárvendéget, mert szerintem ő is úgy volt vele, hogy a tréfa valóban igencsak karcsúra sikerült, beirányít inkább egyet, hogy a nézőknek eszébe se jusson, hogy az egész vicc akart lenni.

De nem is emiatt írtam meg ezt az egészet, hanem azért,mert nem értem, hogy az OTP-ben a bankos lány miért sokkal, de sokkal parasztabb velem, mint például Somló Tamás???

Hogyan lehetséges az, hogy az igazán nagy sztároktól, a legnagyobb legendáktól és tehetségektől mindig annyi szeretetet és elimerést kapsz és csak az igazán kicsikék akarnak sértegetni , fölényeskedni, megelőzni, vagy lehúzni. Csak egy igazán rossz énekes volt képes arra, hogy feltörje Tomi email-postafiókját és naponta kimásolja a leveleit (jaja, mr. álmanager volt az, akiről régebben írtam), és csak egy igazán iciri piciri valaki érezheti nagy dolognak, ha leoszt, amiért újabb aranykártyát igénylek. Csakis nagyon kicsikék hisznek abban, hogy bárkit meg tudsz utáltatni másokkal, ha nem igaz történeteket fröcsögsz róluk és miért van az, hogy igazán nagy valakik sohasem csinálnak ilyet?

Nem azért, mert a világon vannak jók meg rosszak, mivel szerintem mindenkiben van mindkettőből valamennyi...

HANEM AZÉRT, MERT VANNAK KICSIK ÉS NAGYOK.

A kicsik kis dolgokkal foglalkoznak, a nagyok meg nagyokkal, - asszem ilyen egyszerű.

A kicsik kicsinyes dolgokat csinálnak, a nagyok nagyvonalúakat. A kicsik eltűnnek, a nagyok kiemelkednek és asszem ez mindig változik, vagy legalábbis mozgásban van, attól függően, épp mennyire kicsi vagy nagy az ember.

 

Mellesleg beugrott az is, hogy hogyan vélekedtem a sztárokról, és rájöttem, hogy ez csak az érem egyik oldala, tényleg nem mindenki magamutogatásból lesz zenész, és nem mindenki egul (szótöve: ego) meg tőle...

Van, aki egyszerűen olyan nagyon nagy , hogy az Életnek nincs más választása, csak naggyá tenni.

És az élet ráadásul , ahogy eddig láttam, amúgy is örül annak, ha megmutathatja azokat , akik a jó úton járnak. Akik használják a tehetségüket, akik örülnek minden lehetőségnek,és nagyvonalúak, nem csak a szó hagyományos értelmében.

Somló annyira jó fej volt egyébként. Én ugye nem mentem oda hozzá, azon egyszerű okból kifolyólag, mert nem ismerem és nem akartam odaarcátlankodni, erre ő jött oda és annyira kedves volt és jókat mondott az egészről, satöbbi.

Eszembe jutott Kovács Kati is (igen az), akivel egyszer a Mokkában találkoztam és ő is nagyon kedves volt, és például amikor elmeséltük, hogy a megaházból nem nagyon jártunk sehová, mert nagyon kint volt, tudod mit kérdezett: hát miért nem szóltatok???

Bizony, bizony. Nem azt mondta, hogy úgy kell nektek, büdös haknitolvajok, hanem azt, hogy simán segített volna akár ilyen, egészen kicsi dologban is, ismeretlenül..

Így lett ebből a kis történetből nagy dolog.

Bejutni Budapestre amúgy nem nagy dolog, de így már az. Valaki azzal, ahogy hozzáállt, nagy dolgot csinált belőle.

És akkor , amikor vasárnap hazafelé utaztunk a koncertről, megint eszembe jutott,hogy miért van az, hogy az igazán nagy tehetségek , egyszerűen képesek normálisak lenni mindenkivel, és értékelni a másik tehetségét, örülni, a másiknak, és tapsolni neki, és csak az igazán kicsikék, képesek kis dolgokon harcolni, és kicsikhez méltó kicsi(nyes) dolgokat tenni.

Aztán arra jutottam, hogy fordítva működik a dolog: azért lettek ilyen nagyon, mert már joval korábban azok voltak. Nagyvonalúak mások sikereihez, az emberekhez, mindenhez.

Az elmúlt néhány hét elgondolkodtató volt láttam nagyon nagyokat, és igazán kicsiket is. Vol szerencsém.

És sok kísértés húzott afelé, hogy én is kicsi legyek, de nem leszek. Lenne mostanában egy csomó lehetsőgégem harcolni, de most már értem, hogy miért kellett ennyire tisztán meglátnom az elmúlt hetekben a kicsiket és nagyokat. Először nem értettem, mi ez a sok érthetetlen hüje bántáskodás, de rájöttem immár: látnom kellett minkét oldalt, és rá kellett jönnöm, hogy választhatok, ahogy mindenki más is.

És tudod mit OTP-s csaj törtöltesd a privát bankomat nyogodtan, tudom, hogy azt szeretnéd , és fogjon össze ellenem a késős család, írjatok az üzifalamra akármit, ahogy hallom, nem nekem ciki ez a pedró magatartás..

..És tudod, nem nagy akarok lenni, hanem csak jól akarom csinálni, ezért nem harcolok egyik kicsi ellen sem. Mert tudom, hogy az élet a nagyokat mutatja meg és azok a nagyok, akiket én látok, soha nem mennének bele kis harcokba, még akkor sem, ha a kicsik akarják..

Szóval arra jutottam , hogy nekem nem paracsolhat például egy bankos kicsi, vagy egy ismerős kicsi család , még egy tudatlan álsztár kicsi sem. Nem érdekel a meghívó a kicsi-klubba, nem megyek bele kicsi viadalokba, akárhogy erőltetik a részvételt. :)

 

..Csak nagyokba. ;)

 

Email postafiókot feltörni infókért, kontaktorkért, csak amiatt mert valakinek nem jön össze a sztárság és ki akarja erőszakolni, az szerinted kicsi vagy nagy?

És ez, a facebookon például kicsi vagy nagy szerinted?

Facebook címzett: saját magam
részletek megjelenítése 11:36 (3 órája)

Barbara Dima üzenetet írt a(z) "Szabó Eszter - Kontor Tamás unplugged az OldMans-ben" üzenőfalára.

Barbara ezt írta:
"egyáltalán nem érdekel!"

...

 

Úgyhogy a negyed agyam most megvilágosodott.:) Én biztosan nem akarok ilyen ici pici lenni, és sosem squash-olnám ezeket az apró lasztikat a falnak. Egyrészt visszaüthetnek , másrészt meg fal, bírja. Erre van kitalálva.

 

Épppezért...

 

Mindenkinek akiről az elmúlt években, hónapokban és napokban a blogban beszéltem és azoknak, akit csak megemlítettem , minden jót kívánok! Sok szerencsét és azt, hogy a saját útjukra kerüljenek a kicsi útról. Mindenkinek , aki megbántott, aki valaha kamu dolgokat írt , mondott rólam, támadott, vagy átvert azt üzenem, hogy nem haragszom semmiképpen és kívánom, hogy legyen nagy. Köszönöm, hogy az előbb leírt felismerésekhez elvezettetek. Akikkel szemben valaha én is kicsi voltam , tőlük elnézést kérek, tudniuk kell, hogy nem akartam kicsi lenni, ha az voltam, azt sajnálom, remélem, soha többé nem leszek az.

Bezony, láttam épp elég nagyot és kicsit biztos, hogy nem akarok kicsi lenni, és azt szeretném, ha mindenki nagy lenne.

Minden jót mindenkinek, és persze azoknak is, akikkel még most is jóban vagyok, akiket felhívok, csetelek velük online, offline, real time, vagy csak simán. Maradjatok nagyok, én is azon leszek. :)

 

 

 

04.10. Helyzetjelentés:)

Juuuuuuuuuuuuuj, nagyon klasz volt Londonban, minden idők legjobb és legklasszabb utazása volt!!! Most még Kínánál is jobban szeretnek visszamenni, nem mindtha Kinaban lettem volna mar.:))))

Arra gondoltam, írhatnék egy uti beszámolót is. Az lenne a címe: London a legnagyobb faszaság. :)

Ma pedig Oldmans, -végre feléledtek a klubok, -az elmúlt fél évben szinte csak klubokban játszottunk , ami nagyjából azt jelenti, hogy megvalósult az első számú énekesi célom végre.:) Nem értem, hogy kerültek épp most elő a pubok, ráadásul ennyien, de végülis nem kell mindent értenem nekem sem...

 

ja, és új terveim vannak. Nagyon nagyok, nagyon klasszak, -ezekről majd később.

Kábé, amikor megvalósultak:)

 

 

 

03.14. Egótündérkisasszonyok

 

Joe szokta minig mondani, hogy a hmm.. hát hogy is fogalmazzam meg még nála is szebben, mondjuk úgy, hogy dícséret... Szóval, hogy a dícséret kábítószer és ez asszem tényleg így van.

Na jó, seggnyalásnak mondja, így kell, hogy idézzem, így szokta mondani: a seggnyalás kábítószer. Mert amikor például azt állítja neked a sunyi gonosz álmanager, hogy te akkora tehetség vagy, hogy neked pontosan vele kell dolgozni, vagy másvalaki azt, hogy olyan szép vagy, hogy éppen vele kell járni, akkor nem sokat ér a csóró, ordító valakimás, aki jót akar és elkeseredetten, idegbetegen próbálja elmagyarázni a helyzetet, amit veled ellentétben átlát.

Téged nem érdekenek az intelmek, biztos csak féltékeny, azért kapálódzik ennyire..

Szóval Joe, igazad van, mint mindig, kábítószer az, jól mondod. :)

 

Én viszont azt fedeztem fel, hogy mindezek mellett az elkényeztetettség, egó, önteltség pedig fekete szemüveg. Tudod, vannak emberek, akik nem értik, miért probléma, hogy te negyven perce vársz, miért gáz, hogy nem jelentkeznek egy fél évig, hogy nem adták vissza azokat a könyveket és általában, nemtől függetlenül egótündérkisasszonyok. Ha szóvá teszed, csak annyit mondanak: relax és folytatják az életüket tovább. Kényelmesen, másokat felhasználva. Nem azt mondom én, hogy rosszak és azonnal kapja be minden egótündérkisasszony, inkább, hogy nincs világosság, ha érted mire gondolok.

Sajnálom inkább őket, nem vicc, és nem arcból mondom. Sajnálom, vagy inkább csak mondom, hogy ezt még meg kell majd tanulniuk. Nem lehet jó az sem, a sötét szemüveg mögött pislogni és világosság híján történetet gyártani arról, hogy iksz vagy ipszilon alárendeltek megőrült idióták, akik valamiért puffognak itt neki.

Igen az önimádat bizonyos foka teljes vaksággal jár. Ha te egy ilyen elvarázsolt arcnak végül, a sokadik után írsz egy sms-t hogy bánt ez a státusz, a késések, lekezelés, satöbbi akkor egyszerűen nem értik, mitől kattantál be. Nem akarnak rosszat, csak nem fogják fel, nem értik mi a baj, hát a világ csak tud már várni egy kicsit... Biztos baj van a kapcsolatoddal, vagy ami még jellemzőbb eghóérv: biztos féltékeny vagy a szépségükre, életükre, de mindenképpen elment az eszed és kikérik maguknak ezt a hangnemet.

Bármikor késhetnek, mindent elfelejthetnek, lemondhatnak az utolsó percben, ám ha máskor neked van programod egy általa találkozásra kijelölt(!), -rendszerint utolsó - pillanatban, akkor csak ennyit írnak sms-ben teli keserűséggel: Nagyon, nagyon köszönöm, -jelezve ezzel azt, hogy a megátalkodott gonoszság ekkora fokára, (miszerint, hogy nem mondod le más programjaid miatta azonnal,) azért nem számítottak.

A sztorim egyébként megtörtént esetet dolgoz fel.

Vigyázz, egótündérkisasszonyokat nem lehet csak úgy rendre utasítani, hogy például azt mondod: te márpedig úgy érzed, hogy a fél nap késés, egy nap eltűnés és más hasonlók picit gázak. Nem, nem. Csak semmi elmebeteg kirohanás! Méghogy a hatszázadik késést szóvátenni, ilyen aprócska semmiséget! Talán jobb lenne előbb elgondolkodni azon, hogy nincsenek-e súlyos egóproblémáid, nem vagy-e igencsak súlyosan féltékeny, vagy nincs-e gyermekkorból eredeztethető kóros ellenkezési mániád a megbocsájtással szemben.

Szóval, mielőtt megemlítesz egy pár óra késést egy egótündérkisasszonynak jól készülj fel, hogy néhány percen belül psziociátriai eset lehetsz, aki ellen családilag fellázad a doktor Egó família, és döbbenten hüledeznek majd a botrányos viselkedésed felett. Hiába, neked nem volt gyerekszobád, nekik meg igen. Te szóba hozod a késést, kikérik maguknak, majd megbeszélik, hogy elnézik neked, mert egyszerűen arról van szó , hogy nem volt alkalmad elsajátítani a kifinomultságnak, diszkrét megbocsájtásnak oly magas fokát mint nekik. Eztán ugyanezt diszkréten minden közös ismerősödnek elmondják és nekiállnak konfittált kacsát sütni. Sütni, igen. Csak úgy kifinomultan, gasztrosznobos-felszínes-lebukósan.

Erre mondom a vakságot.

Sajnálom, szégyen, de rosszul érzem magam, ha bárki, aki miatt korábban hazasietek,köré szervezem magam, és a családom életét, egyszerűen elfelejt megjelenni, elfelejt telefont vinni, és elérheteten. Az egótündérkisasszonyok azt várják, hogy készen állj akkor, amikor ők akarják, ha nem jönnek, hát legközelebb igyekezz olyan programot szervezni, amiért megéri sietni, és bárhogy is alakuljon az este, vagy a hét, te türelmesen állj készenlétben, amíg egótündérkisasszony készülődik, kávét főz, vagy épp tisztogatja a minden irányba fekete és erősen mínuszos szemüvegüket, amiben mindenki kisebbnek tűnik.

Az énközpontúség sajna elvakít. Vagy az is lehet, hogy a nagyon ragadós szemüveg az oka, komolyan. Nem kéne más, csak, hogy levegyék és akkor részrevennék, hogy senki sem kisebb náluk, senkinek az ideje sem ér kevesebbet és mi sem azért hordunk telefont, mert imádjuk kávézókban feltölteni, elhagyni, vagy beszélni rajta, hanem hogy elérjenek akik keresnek, hívjuk őket, ha netán (rajtunk kívül álló okok miatt ) késünk satöbbi.

Csak azért írom ezt az egészet, hogy megkönnyítsem, stresszmentesítsem az életed. Tudod, egótündérkisasszonyok is olyan hatodikos-félék, mint akikről már régebben írtam, mindegy, hogy egyébként negven éves diplomás férfiak. Az egótündérkisasszonyság egy kortól és nemtől független, kóros állapot. Az egó megnövekedése váltja ki és vaksággal jár, nemértéssel, mínuszos szemmel. Megalázó neked, de hidd el, nem jó az nekik sem. Az emberek, főnökök, barátok és mindenféle más senkiházik időről időre nekik esnek és ők egyszerűen nem értik , miért.

Ha legközelebb te is negyven perce vársz egy egótündérkisasszonyra, akkor ne akadj ki,nem akar rosszat, kezeld inkább úgy, mint egy vakot.

Ő még sajnos csak egy leragasztott szemű hatodikos, akármit is mondjanak a tények.

 

 

03.07. A gyagyás uránbánya-mániás csávó

Barátságot, egészséget, gyermeknevelést, KRESZ-t,pénz beosztását, főzést,bürokráciát sürgősen oktatni kéne. Tudnia kell ezekről minden felnőttnek és gyermeknek immár.

Komolyan. Iskolában.

El sem kezdem, mert már mondtam, hogy mennyivel fontosabb ez szerintem mint az, hogy mínusz bé, pluszminusz gyökalatt bénégyzet mínusz négy á-cé per kettő á, az iksz egy-kettővel egyenlő. Hát nemigazhogy nem tudom felfogni, ki volt az a idióta személy, aki az egyik barátságos keddi napon elhatározta, akkor mától kotangens meg ánégyzet, ezt kell tunia az embergyerekeknek. Nem volt ez normális, amikor kitalálta, hogy ezt hatodikba tudnom kell, de mellesleg egy rántottát még senki nem tudott csinálni. A mosógépet el nem tudtam indtani, nem tudtam, mire jó a cé vitamin, de kívülről kellett tudnom a világ összes szaros uránbányáját.. na mindegy.

Meg kell tudnom, hogy miért nem lehet évtizedek után esetleg újragondolni az uránybánya-mániás csávó dolgait.

Sokminden mást kellene tanítani.

Például, ahogy látom, sokan csak akkor kezdenek el egészségesek lenni, amikor már baj van. Jóóóóóóóhogy, mivel soha nem hallottak az egész témáról. Mások meg azt gondolják, hogy a barátság arra jó,hogy legyen kivel versenyezni nyaralásba, autóba ('), kacsamell-konfittálásba, plusz legyen valaki, aki rendelkezésre áll, amikor szabad időd van, dicsekednivalód, vagy lelki problémád. Emellett e pillanatban is tízezrek kamikáze-bicikliznek az utakon. Öregek is, mindenki, mert nem volt szó a suliban a Kreszről.

Kamikázebiciklizik az egész világ , meg versenybarátkoznak.

Nem baj gyagyás uránbányás csávó, legyél boldog.

 

 

03.04

Ö-betű probléma megoldódott a laptopon: vettem egy külÖN billentyűzetet..

Mostmár írkálhatom a sok tök-öt, pörgőt, kötöttárukat, és mindeféle ö-betűs szavakat , amiket eddig is szerettem volna. Például írhanék a görögökről valamit.

Vagy a törökökről.

És persze egyéb nemzetekről is írhatnék, akikről szintén nem tudok semmit, de most sajnos nincs ihletem. Illetve nem sajnos, biztos megírtam már a magamét és az Univerzum egyszerűen azt akarja, hogy más dolgokkal foglalkozzak.

Úgyhogy megyek, megnézem, meghozta-e gasztromen az ebédet.